Ünnep a Hortobágyon

A kihajtás

Tikkasztó napsütés árnyék nélkül, pusztaság mindenhol, kilenclyukú híd, csikósok, gulyások, meg kipakolás! Hamisítatlan hortobágyi hangulat. Kiruccantunk a nagyvárosból, hogy megnézzünk valami igazán látványosat. Április 28-án kezdődött a hortobágyi legeltetési szezon a kihajtással. Mi is ez valójában? Elkezdődik a pusztán az új év. Kihajtják az állatokat, de előtte számot vetnek az előző évvel. Díjazzák a pusztai állattartásban kiemelkedő teljesítményt nyújtott szakembereket, és megnézhetjük azokat az állatokat is, akik fajuk dicsőségei. Valóban tátva marad a szánk, amikor közel megyünk egy-egy bikához, amit egyébként karámon keresztül is félnénk megközelíteni. Most pedig itt áll előttünk karnyújtásnyira, békésen. A rackanyáj valami érthetetlen módon körbe-körbe áramlik, és a levegőt is egyszerre veszi. Csak állunk és nézzük a gyönyörű subákat és szűröket, bőgatyás férfiakat kalapban, csizmában… Igazi időutazás és romantika. Most szabad bármit kérdezni a sokat tapasztalt pusztai férfiaktól, na és persze fotózhatunk is. Copfos kislányok szaladnak elő és csicsergő hangon éneklik és játsszák a régi népi játékokat. Elindulnak a bennem az emlékek. Én is voltam ilyen népi táncos kislány, és pont ezeket a játékokat játszottam. A nagyapámnak is volt rackanyája, amit a Hortobágyra hozott ki a nyárra. Az apám pedig agronómus volt, és a nyári szünetben néha elvitt magával, hogy megnézzem az állatokat, amíg ő megbeszélte a dolgokat a gazdákkal. Lehetett friss tejet inni, meg gomolyát kóstolni… igazit! Az istálló szag még mindig az orromban van, és egyáltalán nem negatív emlékként.  Most megint itt vagyok és nosztalgiázok. Nézem, amint a nap végén, a kilenclyukú hídon ünnepélyesen átvonulnak a fogatok szürke marhával és fekete bikákkal, na és persze a csikós délcegen, a lovak hátán állva hajtja a pusztai ötös fogatot. Egyszer érdemes megnézni, hogy hogyan indul az új év a pusztán. Minden olyan más, mint a hétköznapok, és mégis olyan… magyar. Erről az ünnepről már lemaradtál, de hogy kedvet csináljak neked, itt vannak a fotóim.

- Csajbók Márta