A pókok valójában művészek

Észrevetted már, hogy amikor elérkezik a nyár vége, egyszer csak megszaporodnak a pókok?

Hol voltak eddig? És most miért gabalyodunk beléjük úton-útfélen? Mintha valami sürgős dolguk akadt volna hirtelen, minden lehetséges helyen szövőműhelyt alakítanak ki. Pillanatok alatt elvégeznek annyi munkát, ami több hónapra is elegendő lenne. Mi meg bosszankodunk, fintorgunk, vagy borzongunk. Kilépünk a házból, és szemünk-szánk, és még a hajunk tele lesz az éjszaka megszőtt hálókkal. A háziasszonyok elgondolkodnak időnként, hogy talán megfeledkeztek takarítás közben néhány sarokról…

De nem! A pókokból tört ki az alkotói vágy! Tegyük félre viszolygásunkat, vagy haragunkat, és nézzük őket más szemmel! Alkotnak, mint a kézművesek. Ráadásul határidős munkájuk van. Lejár a szezon, kevesebb lesz a muslica, és a sok repülő rovar. Dolguk van. Mondjuk úgy: Ők is készülnek az őszi vásárra. Készítik a sikeres és kevésbé sikeres alkotásaikat. Van egy és többszálas alkotásuk, sűrűn, és ritkán szőtt, valamint körkörös művük is. Egyesek olyat is tudnak, ami repülőszőnyegként száll a levegőben.

Csodálatra méltó az igyekezetük, a munkabírásuk, és a végtelen fantáziájuk. Én, személy szerint csak messziről szeretem nézni a nagy, kövér testű példányokat, vagy a hosszúlábú békésen ücsörgőket. De a kerek pókháló az lenyűgöz! Talán azért, mert magam is sok kör alakú mandalát készítek, és időnként kötök, vagy horgolok. A legszebb az, amikor harmatcseppek ülnek a pókhálón, és a „mester” a közepén csücsül. Egyértelmű, hogy az egész róla szól! Na, ilyen szemmel nézd a magad által készített mandalákat! A közepén Te vagy ott, egy szimbólum képében, és ami körülötte van, az a Te világod. Ugye mindjárt más az egésznek az értelme!

Mi is szövögetjük az álmainkat, teszünk-veszünk, miközben várjuk, hogy „megtaláljuk a számításunkat”. Az egésznek a közepén mi vagyunk. Csinosítgatjuk, erősítgetjük az otthonunkat, és lecsapunk a jó lehetőségekre.