11/01/2012
Amikor egy tárgy megtalálja a tökéletes helyét…
Mikor gyerek voltam, a nagyanyámnak volt egy faládája. Az a klasszikus, ami úgy lett elkészítve, hogy szöget nem is látott. Sok mindenre használta az idők folyamán. Amire tisztán emlékszem, az az, amikor a befőtteket bele tette dunsztolni, és azok ott pihentek néhány napot a pokrócok közt, amíg ki nem hűltek. Lehetett rajta üldögélni, meg rápakolni mindenfélét. Ez a láda már volt zöldre és fehérre festve többször is. Persze zománcfestékkel. De ez végül az előnyére vált. Aztán, miután meghalt a nagyanyám, enyém lett a láda. A garázsban és a teraszon tartottunk benne mindenféle lomot, és a gyerekek kerti játékait, amíg kicsik voltak. De ők is megnőttek… és éppen ebből kifolyólag lett új élete a ládának!
A lányunk ebben az évben lesz 18 éves. Ő klasszikus módon áll a világhoz, a női léthez. Ami ebben az esetben azt jelenti, hogy időben elkezdte gyűjteni a „stafírungot”. Néhány éve az a szokás a családunkban, hogy karácsonyra csak saját kezűleg készített ajándékot adhatunk egymásnak, és csak az elkészítéshez szükséges eszközöket vehetjük boltban. Ő most azt kérte, hogy csináljunk neki tulipános ládát. Nem tűnt egyszerű feladatnak, de akkor eszembe jutott a nagyanyám ládája! Nagy reményekkel csiszoltattam le, és a láda épp olyan lett, mint ahogy én azt elképzeltem. Pontosan annyira lett „antikolt”, ahogy én azt szerettem volna. Előbukkantak a csapolások, és itt-ott maradtak festéknyomok, amik az elmúlt évtizedek festékrétegeit megőrizték. Ekkor vettem 3 színű festéket. Piros, fehér és zöld színűt. Egy ceruzával felrajzoltam a saját tulipános motívumaimat, majd kifestettem. Nagyon jó érzés volt csinálni! Még egy kis „családfa” is került a belsejébe, azzal a reménnyel, hogy egyszer tovább fog öröklődni a láda.
Az ifjú tulajdonosnő nagyon örült! De lehet, hogy én még boldogabb voltam. A láda talán valamikor az én dédnagyanyámé lehetett. Aztán a nagyanyámé, az enyém, majd a lányomé. Hol is lehetne ennél jobb helye? Persze mondanom sem kell, hogy a láda tökéletes állapotban van. Hála annak a kézművesnek, aki valaha összeállította, aki lehet, hogy valamelyik ősöm volt…
- Csajbók Márta